2014-10-30 Megint sok minden történt, az elmúlt időszakban. Másfél hete megint csak itt volt a kovács, és szerinte is szépen alakul Alkony patája. Sokat számított neki a terepen való szaladgálás, és persze az értő kezek munkájáról sem szabad megfeledkeznünk. Dönci szépen tűrte sorsát, Herceg pedig a tőle megszokott parádét szolgáltatta körmölés alatt.

Szombaton lesz egy hete, hogy hazahoztuk Alkonyt. Futót béreltünk erre a nevetségesen rövidnek tűnő útszakaszra (kb. 2km), innen akár haza is lehetett volna vezetni a csikót, de még nem állunk készen a feladatra. Persze ezt felírjuk csikó mivoltának, és a bizalom hiányának, majd kialakul az is szépen lassan, nem szabad türelmetlenkednünk. Körülbelül negyed órát vett igénybe a lószállító meghódítása lovastól, ami nagyon kellemes meglepetés volt mindenkinek. Bértartónk hátulról tolta, én almafalatokkal csalogattam, és végül csatát nyertünk. Gyorsan kikötöttem három kötéllel minden irányból, bepattantunk a kocsiba és hazadöcögtünk. Otthon szépen letolatott a rámpán, nem volt semmi gond. Nagyon izgult, beleizzadt a mutatványba, és kicsit ijedezett az utcafrontról érkező zajoktól. Nem hiába a nyugodt környezet a hegyen elfeledtette az utak zaját. Miután kicsit megnyugodott elengedtem, majd szár nélkül hátravezettem, ahol boldog mosollyal várták kislovaink az új lakót. Először összeszagoltak, nézegették egymást, majd Herceg úgy döntött nem kell ide villanypásztor, átszakította egy mozdulattal és szabadon engedte érzelmeit a félszeg hölgy irányába. Szép tornasorban poroszkáltak a karámban, Alkonynak megmutatva minden apró részletet. Az első nap ezzel véget ért, úgy gondoltuk minden rendben lesz.

A második nap nem volt annyira vidám, mert Alkony sárlani kezdett, amit Herceg méneket megszégyenítő módon reagált le. Konkrétan három napon át ment a lópornó a karámban, ami az én prűdségemmel erősen ütközött. Fel is hívtam a Doktornőt, hogy ez vajon normális e egy herélttől, vagy nem is herélték ki, csak eltöltött egy hetet Üllőn? Természetesen a herélés valószínűleg megtörtént, csak az én Hercegem azon kevés lovak közé tartozik, akik megtartják mén viselkedésüket. Azzal vigasztalom magam, hogy próbaménnek jó lesz, ha komolyan tenyésztésre adjuk a fejünket, pontosabban Alkonyét. Ezzel nem zárult le a problémák lavinája, mert Herceg nem érte be a szerelmeskedéssel, hanem Döncit erősen terrorizálni kezdte, és kegyetlenül bántotta, harapta, rúgta, még akkor is, amikor az már teljesen visszavonult. Szegény Döme már elő sem mert jönni az ólból, és még ilyenkor is bement Herceg utána és sarokba szorította az öreget. Ezért aztán külön rekesztettük Döncit, házi simogató ló lett belőle, így most az ő ménesét mi alkotjuk. Úgy veszem észre nincs szeparációs szorongása a külön élet miatt, talán még hálás is a Hercegmentes életért.

Bobról is essék pár szó, benne egy szabadulóművész veszett el. Kitalálta, hogy a nyakörve a porta hátsó részén nem jelez, így szabad a pálya. Ha leveszem a nyakörvet elől ugrik ki a szomszéd felől. Ha megkötöm a karabinert kinyitja és meglép. Szerencsére nem megy messzire, csak az utcai kiskapuig megy és vár a bebocsátásra. De akkor minek megy el, ha be akar jönni? Én már semmit nem értek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.