2011-08-19 Az augusztus mozgalmasan telik, ez látszik a bejegyzések sűrűségéből is. Meg vagyunk, szépen nődögélünk, már ami Herceget illeti, és kicsit több, mint egy hete elkezdődött az őszi vedlés. Apró nyári lószőrök minden felé az udvarban, a fecskék elmentek, a gólyák is edzenek, előbb vagy utóbb eljön az ősz. A takarmány tavaszig biztosítottnak látszik, bár kicsit aggasz, hogy kevesebb, mint egy hónap alatt beporszívóztak egy körbálát, szerencsére van elérhető forrás, ha megszorulnánk.

Döncit elővettük kocsizásra, amit nem jól tűrt, úgy neki iramodott, hogy páromat kellett alkalmazni jobbosnak fékező gyanánt, ugyanis a kocsi fék ügyileg vetekszik a sűrűn visszasírt kispolszkimmal. Ugrabugrált, dörgölte a fejét a rúdba, majd neki lódult a nagy világnak. Szerencse, hogy akad a háznál egy bazi erős férj.

Esztiék augusztusban is meglátogattak minket, bár lovas program nem volt túl sok, de azért egy sétára elvittük a két csoda lovat. Úti célul a szomszédos települést jelöltük meg, a környező dombok közötti dűlőutakon haladt utunk. Odafelé egy lovas tanya mellett is elballagtunk, ahol egy csini falabella kanca szerelmét ajánlották fel, de miután a herélt nem jöhetett szóba, Herceg meg fiatal még az efféle paráználkodáshoz, ráadásul nem is fedezhet (származás, egy golyó, stb.) így nem jött létre a románc. Végül is meggyőzte magát a gazda, hogy úgy is magasak a mi pónijaink, jobb így mindenkinek. Hazafelé egy kerítésen kiugró kutyus nehezítette dolgunkat, de szerencsére a szabadság szele elkapta és a bokrok jelölgetése fontosabbá vált számára miután ráordítottunk Esztivel. A csini új kötelek nagyon csinik, és nagyon műszálasak. A megugró csikót megfékezvén szorítottam teljes erőmből, nehogy elszalasszam, ennek eredményeképpen megégette a tenyerem, a lényeg, hogy mindkét ló megvan. Apropó kötél, Herceg rossz szokása, hogy menet közben szereti szájában tartani a szárat, és ezen nyammogni, sikerült tökéletesítenie a technikát, ugyanis addig morzsolgatta a kötél csomóját, hogy az engedett a kitartó munkának. Hercegünk egyszer csak szabadon legelészett. Köszönet ismét húgomnak a segítségért, hogy amíg mi Miskolcon dáridóztunk, addig ő űzte az "úri sportot"!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.