2011.03.04. 13:08
Nap-ló
Nap-ló
„Köszönettel tartozom Csabának, amiért lehetővé teszi számomra, hogy szerethessek, és hagy időt megtalálni azokat, akik ezt elfogadják.”
Csilla
2010-07-19
Most jutottam el odáig, hogy le tudom írni a nagy eseményt. Kaptam egy pónit. Eddig nem volt szorosabb kapcsolatom lovakkal, húgom szerette ezeket a lényeket már kicsi kora óta, és azóta is ha van lehetősége közöttük van, bár sajátja még nincs, de biztos vagyok benne, amint lesz hova raknia egyből hazaviszi az első útjába kerülő patást.
Egy éves csődör(2009-06), csillaggal a homlokán és az orrán, hátsó lábai kesék, alapszíne fekete, de néhol szürke szőrszálak jelzik, hogy van lehetősége még kifakulni. Anyja Henna Wels A póni, apja Boss Shetland póni, közös jegyeket inkább anyjától örökölt. Marmagassága mikor hozzánk került 98cm, mivel a popsija magasabban van, mint a marja, arra enged következtetni, hogy még van pár centi a végső magasságig.
Sajnos első gazdája nem tudott vele eleget foglalkozni, ami miatt nagyon sovány és koszos volt, sok bélféreggel is küzdött, természetesen az oltásaira és a patáira sem költött. Sajnos mikor hozzánk került derült ki, hogy jobb oldalán bordatörést szenvedett korábban, és izgulhatunk, mert ha nem tokosodik be jól a törés, akkor kiszúrhatja a belső szerveket egy hempergés alkalmával. Sajnos összeforrni nincs lehetősége, mert teljesen elfordult a törött darab. Sikerült a környék legjobb állatorvosát meggyőzni, hogy vállalja el a kezelését, így már megoldott a féreghajtás, aminek köszönhetően hasa nem puffadt, és megkapja folyamatosan a kötelező oltásait is. Első vizsgálat alkalmával kiderült, hogy csak egy heréje szállt le, így a herélés sem lesz olyan egyszerű. A herélést főleg azért tartom fontosnak, mert ilyen vérvonallal nem lenne jó, ha befedezne egy kancát, bár jelenleg egyedül van, de ki tudja mit hoz a jövő.
Első találkozásunkkor egy rendezvényt tartottak abban a lovardában, ahol született, akkor láttuk meg a karámjában, ahol térdig érő trágyalében állt. A karámban volt egy kis beálló, de az sem volt tisztább. Sajnos sok sorstársa sorakozott ilyen körülmények között a mellette lévő karámokban. Szőrét nem tudta rendesen levedleni, összefilcesedve, sarasan lógott róla. Annyi jó érzés volt a tulajban, mielőtt elhoztuk lenyírta.
2010-06-20 Végül egy kis alkudozás után elérkezett a nap, amikor elhozhattuk a mi Kishercegünket. Rendeltünk egy lószállítót, aki kicsit késve, a futóban egy hatalmas csődörrel megérkezett a lovardába. Kicsit megijedtünk, hogy ezek után minden szállítás után kapunk egy bónusz lovat, de megnyugtatott, hogy ez a sajátja, csak épp a szomszéd lovardában volt edzeni. Lovacskám először kötőfékkel felszerszámozva bekerült a futóba, furcsa párost alkotva a másik lóval. A nagy ló lenézve rá csak annyit mondhatott volna, köszönöm most nem vagyok éhes. Hazaérve elég könnyedén lekerült a szállítóról, de a beton furcsa érzés volt a talpának és megmerevedett, egy kis simítás a csánk felett, és elindult Csaba férjemmel befelé. Természetesen pont kint volt az összes szomszéd, és nem győztünk igyekezni, hogy nyugodt helyre jussunk végre. Miska kutyánk nagyon meglepődött, hogy mit is akar egy ilyen jószág a kerítésen belül, mert ezek szabályosan a ház előtt elmennek, valami kerekes izét húzva, majd eltűnnek. Az áprilisban ide került tyúkok után ezt egy kicsit soknak érezte. Kapcsolatuk teljesen a mai napig nem rendeződött, de bízom a szebb jövőben. Végre bekerült az istállónak kialakított ólba, amit rögtön véleményezett is, hogy nem megfelelő. A jászol minek, hiszen ő eddig földről evett, és le is szerelte egy héten belül. A kilátás pedig szörnyű, így ágaskodva nekitámaszkodott az ajtónak, hogy inkább kimászna, ha lehetséges. Első esténk azzal telt, hogy másik deszkás frontot készítettünk, ami mögül jól kilát, és többé nem felejtjük el, hogy apró termete ellenére van beleszólása a körülményekbe. Szerencsére ekkor jött át a szembe szomszéd a kisfiával, így gyorsabban ment a munka, bár nekem a csemetével kellett a kispolski körül szaladgálnom.
2010-06-21 A kertet több kerítéssel látták el az előző tulajok, amik az idők folyamán sajnos szinte teljesen az enyészeté lettek. Persze nem volt kész időre ez sem, ezért reggeli után Csaba ennek látott neki. Ugye mondanom sem kell, hogy este többször kimentem megnézni, hogy mit csinál. Mit is gondoltam? Aludt, mint minden normális élőlény éjszaka. Reggel már hatkor kint voltam az új családtagnál a lovas boltokból különös gonddal megvásárolt eszközökkel. Először megpróbáltam alaposan kikefélni a szőrét, kifésülni a sörényét és a farkát, amik először nem mentek annyira egyszerűen. Ő egy kicsit türelmetlen volt, én pedig ügyetlen. Patatakarításról még álmodni sem mertem egyedül, mert kapdosott amikor hozzáértem a patához. Először Csaba tartotta kötélen, amíg én ügyködtem, persze sokat keringőztünk, de meglettek az első tiszta paták. Nagyon nyugodtan eltűrt minden zajt, fúró, körfűrész, motor, autó, kalapács, stb. mehet mellette, nem igazán reagál rá. Nem süket, ez egészen biztos, mert ha hallja a kapunyitást nyerítéssel üdvözli a jövevényt.
2010-06-24 Az első orvosi vizit. Sokat elárul az orvos első kérdése a lóhoz: Hát te mi vagy? Ezt elnéztem neki, bár az anyai ösztönök mást indítványoztak, de tudtam, hogy igaza van. Mindenhol alaposan körbenézte, meghallgatta, megnyomkodta, fogát megnézte, ekkor derült fény az egy herére, és hogy kicsit hangosabb a tüdőhang, de amíg nem köhög és nem taknyos, addig nem kell aggódni. Nagyon gyanús volt az orvosnak, hogy ilyen nyugodt, ez persze nem tett jót nekem, mert ha egy kicsit is máshogy néz a ló, én már sikoltva szaladok Csabához, hogy el fog pusztulni a ló. Végül beadta a kötelező oltásokat, és a féreghajtót, amit ezek után nekem kell kezelni.
2010-06-25 Az első körmölés. Végre sikerült találni egy kovácsot, aki hajlandó egy lóval is bajlódni, ami ráadásul egy póni. Kérdezte telefonon, hogy szükség lesz e lábtartóra, igaz én lemondtam, mert nem egy nagy állat csak le bírjuk fogni, de szerencsére nem hallgatott rám és elhozta a kollégát. Délutánra beszéltük meg a találkozót, mire Csaba is hazaér. Pontosak is voltak, hoztak mindenféle szerszámot, kötényt, és türelmet. Herceg eddig nem mutatott semmi nagyobb ellenállást, hát most meglepett minket. Nem volt agresszív, csak hisztis. Amint közre fogtuk és felvették a lábát földre vetette magát hemperegve, mint egy kisgyerek, aki nem kapja meg a cukrot az áruházban. Nagyon pironkodtunk, de szerencsére volt már bőven tapasztalatuk, és minden haragtól mentesen lezajlott a körmölés. Kiderült, hogy a bal hátsó lábán a nyír kicsit gyulladt, de még kezelhető egy kis betadineos kenegetéssel napi két alkalommal. Szerencsére ma már igaz kikötve, de engedte a patatakarítást egy fővel, így menni fog ez is.
2010-06-30 Megtört a jég. Miskát kikötöttem, és előre engedtem hozzá a lovat. Azért mertem belefogni a barátkoztatásba, mert már kerítésen keresztül játszottak. Herceg odament a kerítéshez és várta a kutyát, hogy ugassa meg utána pedig ment egy fergeteges vágtát az udvarban, és ezt így folytatták kifulladásig. A ló először a legeletlen fűvel foglalkozott, mert pazarlás számára minden szál zöld lerágatlanul, ami kinő a földből. Amikor kicsit enyhítette mohóságát az előzőekkel kapcsolatban közelebb ment a kutyához, megvizsgálgatta, de fogak és paták csattogtak mindkét oldalról, így még váratott magára Miska szabadulása. Bementem egy kicsit, hogy ne zavarjam őket és az ablakból figyeltem tovább. A déli napsütésben úgy döntöttek, hogy lepihennek a fűbe, mintha ezer éves jó barátok lennének. Ez ismerős volt már a Miska kontra macskák eset kapcsán, mert csak akkor zavarja el a cicákat, ha látja valamelyikünket. Egy óra múlva vettem a bátorságot és elengedtem a kutyát, lesz ami lesz. Egy kis futkározás kerekedett, de hol a kutya, hol a ló volt hátul, úgyhogy komolytalan volt a dolog. Szerencsére azóta egyedül lehet hagyni a csapatot, bár néha elfogy egymás iránt a türelmük és akkor kicsit durvábbak, de csak egyszer volt egy kis sántaság a kutyánál.
2010-07-01 Első fürdetés. Nagyon kedves volt az állatorvostól, mert hozott egy kis gyógysampont, amivel megmoshattuk a csikónkat. Ő ennek nem örült ennyire, mert eddig még nem öntötte senki nyakon vízzel. Minden folyamatnál elengedtük egy kicsit had fussa ki a mérgét, amit meg is tett, hatalmas orrlyukakkal. Kapált, ficánkolt nagyon idegen volt az érzés, de a kínzó viszketés miatt muszáj volt erre sort kerítenünk. Sokkal szebb és csillogóbb lett a szőre, a vakarózás is alább maradt, bár ezt nem tudom el fogja e hagyni valaha.
2010-07-02 Csirkevízió és széna. Eddig nem ette a szénát, szerencsére most már nem idegenkedik megkóstolni, sőt a reggel így indul, az este pedig így zárul. Takarítás előtt bedobok neki annyit, amennyit az idő alatt elfogyaszt, korábban többet raktam be, és amíg el nem fogyott nem engedtem ki, de ezzel az volt a bajom, hogy néha visszafeküdt és kezdhettem elölről a forgácsot kifésülni a farkából és a sörényéből. Így a takarítás után kiengedem, persze előtte van néhány kötelező sétakör kötélen, mert be kell melegíteni azokat az apró lábakat. Volt egy kis időszak, amikor nem akarta a sétát annyira, és csak rosszabb lett. Ezért kicsit szüneteltettem, és inkább délutáni foglalkozás lett belőle. A takarítás elengedhetetlen kellékévé váltak a csirkék, amiket kiengedek mielőtt hozzá bemennék. Nagyon érdekesek ezek a jószágok, és a szénával együtt néha annyira lekötik a figyelmét, hogy észre sem veszi meg volt a patatakarítás kikötés nélkül. Marci a kakas szerinte is túl kövér, ezért rendszeresen megkergeti, bár nem várok nagy változást ettől a tréningtől, hacsak nem egy szívrohamot. Marci, bábolnai hús hibrid, neki régen a kakas mennyországban lenne a helye vagy legalábbis a sütőben, de nekem köszönhetően hat tyúkocska felett őrködhet, már amennyire hagyják neki.
2010-07-03 Készen van a karám. Sikerült jutányosan beszereznünk egy villanypásztort és tartozékait. El is készítettük a karámot régi szőlőkarók és oszlopok felhasználásával. Persze nem a legjobb a minősége a zöldnek, mert teli van muharral, és csak fokozatosan tudtuk hozzászoktatni a legelőhöz lovunkat. Fél órával kezdtük, de ma már egész nap kint lehet.
2010-07-04 Labda. Vásároltunk egy gimnasztika labdát, amit nagy vágtával köszöntött. Általában így fejezi ki az örömét. Csaba a játékfelelős, vele szokott futkározni Herceg. A labda nagyon vicces találmány, lehet nyalogatni, rágogatni, rugdosni, és megpróbálni ráfeküdni, ami után a földre kerülve egy hempergés a záró akkord.
2010-07-12 Már megint fürdés. Még bőven indokolt a gyógysampon használata, ezért elő is vettük a lovat egy mosóprogramra. Nagy örömmel nyugtáztuk, hogy nem tanúsított fele akkora ellenállást sem, mint az első alkalommal. Bőven volt időnk bemasszírozni a gyógyító habot. Szépen csillogott a napfényben miután elkészültünk, férfiak hiúságával járt körbe az udvarban, minden lakótársnak felhívva figyelmét a szépségére. Most egészen ló formája volt, készítettünk is róla néhány képet, hogy össze tudjuk hasonlítani az első találkozással. Ezek magukért beszélnek.
2010-07-13 Holnap jön Eszter húgom, és vele a felismerés.
2010-07-14 Esztivel való találkozás nagyon tanulságos volt. Eddig csak én voltam vele napközben és minden a megszokott módon zajlott. Most bekerült a képbe egy másik ’kanca’, akinek még nincs helye a ménesben. Jókora csípéseket szánt neki, szerencsére ezek elől jól tudott védekezni húgom fej eltolással, egy kis száj befogással. Úgy gondoltam itt le is zárul majd a dolog, de a további napok nem ezt mutatták.
2010-07-15 Séta a határban. A délelőtti rutin után felszerszámozva elindultunk a környék szántói mellett egy kis kalandozásra. Szépen jött mellettünk, vagy inkább mi kísértük Hercegünket hűségesen. Persze minden fűcsomónál megálltunk, mert ami otthon van az nem elég jó, az újdonság ereje most is hatott. Igyekeztünk következetesnek látszani és csak akkor megállni, amikor mi szerettük volna. Sétánk hazafelé vezető szakaszán megállt mellettünk egy helybéli elismert lótartó, aki nagyon udvariasan megkérdezte, megnézegetheti e a lovat. Örültem is a felkérésnek, mert jó lett volna tudni egy szakértő véleményét, és a pata állapotáról is ki szerettem volna faggatni. Herceg meglepő dolgot művelt, mert egyszeriben úgy érezte a konkurencia érkezik, és az elé guggoló férfit kapásból meg akarta harapni. Nagyon röstelltem magam, de szerencsére a lovász sikeresen elhárított minden támadási kísérletet. Utána jött a fejmosás, hogy a nálunk eltöltött idő alatt teljesen elrontottuk a csikót, és nincs tovább, ennek annyi. A patavizsgálat a kovács előtt tanúsított magatartás keretein belül zajlott, úgyhogy a jó tanácsokkal tűzdelt búcsú után tarlóban meghempergett koszos csikónkkal szépen hazaballagtunk. Lelki ápolásommal Csaba férjemnek sokáig kellett bajlódnia, mert megint előkerült az erős önkritika, és az önvád, hogy biztosan jó ötlet volt e elhozni ezt a lovat.
2010-07-20 Új szabályok. Miután húgom hazautazott megpróbáltam új alapokra helyezni kapcsolatomat a lóval. Több szakértőnek írtam levelet, és szerencsére jutott is a drága idejükből egy-egy válaszlevélre. Ezekből megerősítést kaptam, hogy bizony lóul kell megoldani a problémát. A következő napok lélekőrlőek voltak számomra, mert nem gondoltam helyesnek a dolgot. A harapási kísérleteket mindig orra koppintások követték, a vezetés közbeni makrancoskodást pedig egy szügyre csapás, ami nem fáj neki, csak nagyon utálja.
2010-07-22 A pata nem javul. Írtam a kovácsnak egy levelet, amihez csatoltam egy képet is a bal hátsó patájáról, amin a nyír megsérülhetett, mert egy nagy lyuk van a hegyénél. Nem sántít, de gyakran kavicsok szorulnak ebbe a lyukba. Egyenlőre pucolgatom, és jódozom. Remélem nem lesz maradandó baj.
2010-07-26 Korábban kelünk. Ezen a héten végig gyakorlaton leszek a kórház belgyógyászati osztályán, ezért már 04:30-kor kell kelni, hogy elkészüljek mindennel.
2010-07-31 Megjött a zab. Vége a gyakorlatnak erre a hétre, de pénteken kaptuk a hírt, hogy a jövő hetet is a kórházban tölthetjük, mégpedig a kardiológián.
Kicsit felborult az életünk, nehézkesen álltunk rá a korai kelésre. Nem egyszerű egy éppen felébredt lovat arra bírni, hogy maradjon nyugodtan, mert az utolsó forgácsdarabot is szeretném kifésülni a sörényéből. Viszont örömhír, hogy ma meghozták a zabot, és egy kis szeletelt répa kíséretével vacsora gyanánt elfogyasztotta a lovacska. Úgy gondolom ízlett neki, még jobban, mint a sárga karikák, amiket a végére hagyott.
Újabb probléma, a vödröt valahogy rögzíteni kell, amíg falatozik, a kerti csapot kinyitogatja, amíg nem vagyunk itthon, ezért erre is megoldás kell. Újabb aggodalom, hogy már három napja hallok reggelente egy-egy köhintést, hétfőn hívom az orvost.
2010-08-07 A köhögés elmúlt, hozzáértők szerint a poros alom miatt, illetve csikóknál szokott előfordulni „nátha-szerű” betegség, amiatt is elő jöhetett.
2010-08-10 Körmölés másodszor. Elég jól ment, most csak egyszer vetette magát földre, és hempergett, a megszokott áruházi kisgyerekek módjára. A küllemét megdicsérte a kovács, viszont majdnem az összes pata rossz állapotban van, a nyirkos fű miatt. Reggel, este patatakarítás, reggel Hyposol is.
2010-08-17 Húgom eljött Feri sógorommal, kaptunk egy hét szabit Hercegtől. Ez a hét szokatlanul gyorsan telt el, Testvéremék teljesen elkényeztették a lovat, minden rezdülését nyomon követték, szegények alig tudtak elmenni kirándulni, azért remélem jól érezték magukat. Minden nap labdáztak a ház urával, aki mai napig szemre hány, ha nekem nincs erre időm.
2010-08-23 Körtemánia. Tudtuk eddig is, hogy szereti a gyümölcsöt, de ez már függőségnek mondható. Sokat böngésztem a neten körte kérdésben, mindenki mást mond, ezért mértékkel kap körtét, illetve önkiszolgáló módszerrel, amit nem szedünk össze, azt ő feleszi. Csaba férjem hajlani látszik a második ló megvásárlására, ezért el kezdtem nagy ütemben lovat keresni a hirdetések között, addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
2010-08-24 Gyönyörű kanca. Találtunk egy Hercegre nagyon hasonlító kancát, aki kicsit félénk, de aránylag jó állapotban van. Délelőtt felhívtam az állatorvost, aki le is beszélt róla, mert az egy leszállt here miatt még lehetnek gondok, főleg csikók. Ami nekem nem számít problémának, viszont a racionalitás talaján maradva be kell látnom.
2010-08-25 Csikó. Találtunk egy kis nyomi csikót Győrszentivánon. Körülbelül fele akkora, mint most Herceg, de külsőre nincs annyira rosszállapotban, mint ő volt, amikor hozzánk került. Kicsit lassú, és sovány, biztosan ki fogok kapni Gabriella doktornőtől. Ha ma sikerül megfuttatni, akkor elhozhatom. Már ki is meszeltem az ólakat, a tyúkok fel fognak háborodni este, de nagyon komfortosan rendeztem be új lakhelyüket, remélem ez majd megenyhíti őket.
Mielőtt elmennénk a lóért még benézünk a lovas boltba kötőféket, és fontos tartozékokat vásárolni. Körülbelül akkora a feje, mint egy fababellának, szerintem nem lesz rávaló fejző, most ugyan ölben is el lehet hozni, csak a későbbiekben lesz fontos.
2010-08-30 Elment. Elhoztuk a kis lovacskát, szeretgettük, hívtunk hozzá orvost, de nem tudtuk, hogy gond van. Nagyon fiatalka volt valószínűleg, vagy talán egy bélcsavarodás okozta a bajt. Sajnos ma reggel ott feküdt az istállóban. Mikor kifertőtlenítettem az istállót Herceg bejött, és csak körbejárt, megszagolgatta a szénát és csendben kiment. Tudta…
2010-09-01 Hideg van. Ma sincs sokkal jobb idő, mint tegnap attól eltekintve, hogy kevesebb eső esett. A szél borzasztóan fúj, de Hercegnek nem okoz különösebb problémát a korán jött őszi idő, felborzolt szőrrel vígan legelészik. Reggel csak tíz óra körül engedtem ki, amikor kicsit kisütött a nap, de azért kellően betáraztam a jászlat szénával, hogy el tudjon vonulni az uraság.
Ma felhívtam Báró volt tulaját, hogy tud esetleg valami korábbi fertőző betegségről, ami okozhatta a bajt, de ő is tanácstalan ebben a kérdésben, megpróbálja elérni az előző gazdát, de nem bíztatott.
2010-09-10 Hideg és eső. Ez már túlzás egy még téli szőrrel nem rendelkező ló számára. Sajnos meg is fázott Herceg, a Doktornő ellátta antibiotikummal, és megnyugtatott, hogy nincs nagy baj. Ha nem múlik a köhögés, akkor venni kell egy szirupot, attól megoldódik a probléma.
2010-09-15 Nyoma sincs a piros szemnek és a köhögésnek, szerencsére időben elcsíptük a bajt. El kezdett vedleni a lovacska, úgy tűnik érzi a hideget, és szépen cserélgeti a kabátot. A reggeli szokásos csutakolás után kicsit nehéz eldönteni, melyikünkön van több lószőr. Az erre fordított energiaveszteséget próbálom zabbal pótoltatni lovunknál, látványosan soványabb, sokat kivesz belőle ez a folyamat.
2010-09-20 Kovács. Megint eljött az ideje a körömápolásnak, elég csúnya dolgokat művel ez a sok eső. Soha nem tudnak kiszáradni a paták, ezért be kellett szerezni megint egy doboz hyposolt, mert a Doktornő által javasolt rézgálicos kúra sem vált be tökéletesen. Ez alkalommal egy másik segéd jött a kováccsal, aki nem volt annyira magabiztos. Herceg ezt rögtön kiszúrta és az első láb fogásakor ágaskodással ünnepelte fölényét. Persze közre fogtuk, és nem tudott menekülni, így most is ki lett csinosítva őkelme. Most nem tetszik a járása, biztosan ez a puha föld is szerepet játszik benne. Remélem, ezen még változtathatunk. A délutáni vágták ettől függetlenül lezajlanak, felszegett farok és görbenyak, mint egy mustang.
2010-10-05 Sétáltunk a Csaliton. Egy másfél órás sétára elvittük Csaba férjemmel Herceget. Kicsit ugrabugrált induláskor, de aztán megnyugodott. Majdnem végig ő akart menni elől, ezzel is mutatva, hogy hol érzi magát a ménesben. Persze törekedtünk, hogy nevelő hatása is legyen ennek a túrának. Szerencsére csak két fácánnal találkoztunk, mert mindkét alkalommal majdnem összeesett az ijedtségtől lovacskánk. A pocsolya nagy ellenség, ki tudja mit rejt a víztükör, úgyhogy tavasszal lesz mit gyakorolnunk.
2010-10-08 Pöttyös. Megnéztünk egy pöttyös csikót, de sajnos nem volt annyira bájos, mint a képen, sőt elég rosszul nézett ki. Teli volt biztosan féreggel, mert puffadt volt a hasa, a járása szörnyű volt, kicsit taknyos volt az orra. Félévesnek mondták, de fent csak négy foga volt. Elkapni, hogy megnézzük alaposabban nem lehetett, még a gazda sem tudta megfogni, pedig ennyire szelíd csikójuk még nem volt állítólag. Ha szóltunk volna előre, hogy meg is akarjuk fogni, akkor megfogták volna, de így nem készültek erre. Nem is mondtunk inkább semmit, csendben elballagtunk. Pedig nagy szükség lenne egy társra szertelen Hercegünknek.
2010-10-10 Rúgás. Kaptam egy finom rúgást Hercegtől, ami még nem volt komoly, de ezt annyira megjegyezte, hogy amikor este beengedtem a kinti karámból a kapuban bakolt egy egyértelműt mellettem. Így kénytelen voltam hangos káromkodások mellett kötélcsapkodásokkal félelmetessé téve magam kergetni az udvaron, és amikor csak tudtam rásóztam a popsijára, illetve egy csattanósat, de nem fájdalmasat rúgtam a szügyébe. Az udvar közepén lévő homokrakást vidáman átugrotta, és provokatívan nyargalászott. Megint azzal fognak telni az elkövetkezendő napok, hogy eldöntsük ki is a főnök. Úgy látszik ezzel mindig szembesülni kell, nagyon várom a tavaszi golyózáport, mármint a második here leszállását.
2010-10-15 Jött egy kis enyhülés, ezért csődörünk ismét kenyérre kenhető. Bal hátsó patája egészen megindult a javulás útján, viszont a jobbon megint erősen rothad a nyír. Minden nap kialmozok az istállóból, mégis a végleges gyógyulást csak egy aszályosabb év hozhatna.
2010-10-23 Pusztamérges. Sikerült összehozni egy szabad hétvégét, amikor hazamehettünk szüleimhez. Szomszéd bácsi megint elvállalta a tanyás szerepet, sőt felajánlotta, hogy majd meg is simogatja néha. Így nyugodtan indultunk neki a nagy útnak.
2010-10-26 Lánci. Sikerült rávenni húgomat, hogy jöjjön el pár napra hozzánk. Ennek Herceg is örült, mert extra simogatásokkal és legeltetésekkel járt a karámon kívül.
2010-11-01 Túra. Hétfőn reggel elmentünk egyet sétálni a csalitra. Majdnem négy órásra sikerült a mutatvány, és mindannyian lógattuk a nyelvünket mire haza értünk. Többször megálltunk ahol még találni lehetett jó kis füvet. Csabával mi a napon sütkéreztünk, Herceg pedig mohón tépte a zöldet. Történt egyszer az egyik ilyen pihenő alkalmával, hogy valamiért fészkelődött, toporgott a hátunk mögött az ifjú paripajelölt. Igen, mindenki jól sejti közénk akarta potyogtatni az épp aktuális citromokat. Mondanom sem kell, elég nagy méltatlankodásban törtünk ki, Herceg pofijáról, meg csak annyi volt leolvasható, hogy ’Mi van?’.
2010-11-02 Harc. Megint egy kis lehűlés, megint egy kis csata. Most elég sűrűn találkozom a problémával, hogy egy mént fogattunk örökbe. Ma is le kellett futtatni a szokásos programot, és igyekezni kellett eléggé ló módjára viselkedni. Kezdtük egy kis kergetéssel, amit a nagy kék labda követett, hempergésekkel tarkítva, majd a hosszú szárral egy kis munka, amit több kevesebb sikerrel hajtottunk végre. Ez a szárazás nem akar sikerülni, mert túl közel van hozzám. A könyvekben minden olyan egyszerűen le van írva.
2010-11-12 Eső=megfázás. Megint esett, megint nem ment be, megint megfázott. Pedig megtörölgettem, és betakartam. Nagyon érzékeny a hidegre. A Doktornő megint készségesen eljött, és megvizsgálta. 40 fokos láz, és étvágytalanság, lassú bélhangok. Kapott antibiotikumot, és lázcsillapítót. Valamint, hogy ne duguljon el macsot kell készíteni:
1.5 liter forrásban lévő vízbe
egy marék lenmag
1 kiló zab
2kiló korpa
fél marék só.
Persze először nem szerette, és kicsit szomorkodtunk, hogy mit kezdünk majd a megvásárolt 30 kg-os korpával. Szerencsére mindig ott van vészmegoldásnak Sanyi bácsi a szomszéd, akinek a malackái beporszívózzák a felesleges takarmányt.
2010-11-14 Kontroll. Minden rendben, már csak az antibiotikumot kellett beadni a lónak, láza nem volt. Az injekció persze nem ment könnyen, sajnos meg kellett szorongatni Herceg nóziját. A macsot kezdi elfogadni, aminek örülünk, mert a shetlandik állítólag télen a száraztakarmányok miatt szeretnek bedugulni. Lassan a kedve is harapós lett, ami azt jelzi, hogy velünk marad. A Doktornő elhozta a csemetéit, akik nagy örömmel fogadták a ló gimnasztika labdáját, sőt szerették volna elvinni magukkal a labdaóriást, ami náluk majdnem nagyobb volt.
2010-11-20 Agyaggalamb. Ma is esett, ezért egész nap szobafogságban volt a ló. Nagyon nem tetszett neki, belehempergett unalmában a trágyába, nagyon látszott rajta az istállógőz. Délután, amikor hazaértem kicsit elállt az eső, ezért ki tudtam engedni, és meg futtattam a labdával. Nem volt átgondolt művelet, mert a labdakergetést mindig hempergés követi, és ez most is így lett, csak a sarat nem számoltam bele. Úgyhogy Hercegünk átminősült kicsit túlsúlyos agyaggalambbá.
2010-11-21 Kislányok. A faluban van néhány lelkes kiscsaj, akik néha felbukkannak a kerítésnél, és bejönnek megsimogatni a pónit. Nagyon bátrak, mert már volt dolguk nagy lóval. Herceg persze őket is szeretné megcsipkedni, ezért kész stressz számomra az ittlétük. Minden pillanatban észnél kell lennem, nehogy alkatrészhiányos gyerekek menjenek haza. Most egy kis tisztításnak mondott simogatással kezdtünk, majd kivittük a labdát, ami az előző programot értelmetlenné tette. Rengeteget szaladgáltak, Teljesen elázott a szőre a csikónak, amikor bevittem az istállóba egy kabátot rá is terítettem, nehogy megfázzon. Nagyon tetszett neki az embercsikókból összeverődött pótménes, jól érezte magát.
2010-11-22 Nyomi ló. Bicskén megnéztünk egy nagyon szomorú, és főleg vadóc méncsikót. Lábai elég rosszak, és borzasztó sovány kis állat. Viszont látszik rajta, hogy okos, és tanulékony. Legszívesebben máris elhoztam volna, de persze most is mellettem ült az őrangyalom, így ezzel még várni kell. A kovácsnak küldtem képeket a lábairól, hogy mit szól hozzá, szerinte ki lehet e javítani. Nem szeretném, ha szenvedne egész életében a fájós lábai miatt.
2010-11-25 A kovács nem riadozott annyira. Szerinte valamennyire javítható ez a birkaállás, de egész életében rossz tartása lenne. A terhelhetőséget nem befolyásolja annyira a dolog, inkább esztétikailag számítana. Azért szerintem nem egészséges, hogy torz egy ló patája, öreg napjaira biztosan fájlalná őket.
2010-11-27 Hó. Ma leesett az idei ősz első hava. Elég vágós széllel érkezett, ezért Herceg a délelőttöt az istállóban töltötte. Csaba feladata volt kiengedni, amikor kisütött a nap, de elmondása szerint nem érdekelte különösen a dolog. Kicsit belekóstolt, de utána ment a szénabálához.
2010-12-24 Karácsonyra teljesen elolvadt a szép hótakaró, ami lónak és embernek örömet okozott. Idén is sikerült megkérni a szomszéd bácsit, hogy felügyelje az állatállományt, amíg mi hazautazunk Pusztamérgesre. Herceget nem engedtük ki, hogy ne hiányozzanak falatnyi részek segítőnkből, mire visszaérünk.
2010-12-26 A ló túlélte a magányos karácsonyt, jó dolga volt, mert Sanyi bácsi hozott neki minden nap almát és friss vizet. Marci kakasunkat elbúcsúztattuk, mielőtt a nagyfazékkal megismerkedtetik Anyukámék. Szegényem már nem is akart enni, amióta Miska elaltatta az utolsó két tyúkocskáját is, és a lábai sem tudják már megtartani hatalmas súlyát. Szomorúan indultunk haza Nyalkára.
2010-12-31 Tűzijáték. Semmi gond nem volt, se kitörés, se zúzódások, minden a megszokott módon zajlott le. Miska is csak eleinte próbált bejönni a zárt ajtón, de aztán Csabának sikerült nyugalomra intenie.
2011-01-02 Új évet köszöntöttünk szüleimnél, és nagy megdöbbenéssel hallgattuk az esti kakasszót. Hosszasan szabadkoztak, mire elmondták, hogy fájdalmai ellenére nagyon jól van a kakas, újjászületett a hölgykoszorú láttán, és bőszen konkurál a szomszéd kakassal hajnalban. Így ismét fájdalmasra sikeredett a búcsú, lelkiismeret furdalásom csöppet sem enyhült.
2011-01-04 Megint egy másik ló. Az idei évet gyors lótárs kereséssel kezdtük, szegény férjem bánatára. Több jelölt közül egy 100cm-es herélt nyert, mert ez volt a leg egészségesebbnek tűnő. Kicsit kövér, ami körülbelül 250kg-ot jelent, bár erről majd a Doktornő tud nyilatkozni pontosan, sötétpej, széles marral és tomporral rendelkezik. Amikor kivezették az istállóból egyből meghempergett lerázva magáról a két havi szobafogság láncait. Határozott lovacska, sok dolog lesz vele, remélem nem nézi majd reggelinek Herceget. Ránézésre egy kis muraközi látványát nyújtja, de szilaj külseje szelíd lelket takart első alkalommal. Pénteken megyünk érte, remélem sikerül addig futót szereznünk.
2011-01-07 Itt van a ló. Sikerült futót szerezni Győrságról elég jutányosan, így kipróbálhattuk milyen is lovat szállítani. Nagy meglepetés volt számunkra, hogy Dönci (most már hivatalosan is, ez lesz a neve) Minden hadakozás nélkül felment a futóra, itthon pedig szépen lejött. Herceget becsuktuk, amíg az új jövevény körbenézett az udvaron. Gondosan megvizsgálta a kis csődört is, aki kerítésen keresztül is meg akarta harapni a nála kétszer szélesebb heréltet. Minden alkalommal, amikor Herceg meg akarta harapni, akkor furcsa, vékony hangot adott ki, amit patadobbantás követett. Azt hiszem lesznek még verekedések, és viták, de az erő hatalom, úgyhogy mindenre lesz megoldás. Hétfőn hívom a Doktornőt és a kovácsot, addig megpróbáljuk összeszoktatni őket valamennyire. Látszólag örültek egymás társaságának, mert maguk nemében mindketten magányosak voltak. Herceg, mint ló, Dönci, mint póni.
2011-01-10 Beteg pata. Természetesen nem indul Dönci pályafutása sem zökkenőmentesen. Jobb első lábára sántítani kezdett, az orvosi vizit kiderítette, hogy gyulladt a nyír. Borogatást kapott, és kicsit ki lett faragva a beteg rész. Betadinos vízzel kiöblítettük, majd két napig be volt kötve. Utána két napig száraz kötés következett. Kötelező oltásait megkapta, amit egy féreghajtás is kísért biztos, ami biztos.
2011-01-15 Kovács. Nagyon szépen rendbe lettek rakva a paták, remélem még sokáig lesz energiája a kovácsnak hozzánk. A beteg láb is sokkal jobban néz ki, remélem nem újul ki a dolog. Herceg nem hempergett körmölés közben, nagyon büszke voltam rá. Dönci is adja a lábait, pedig eleinte rúgott, ha hozzáértem a hátsó lábához. Mára már csak annyira kell küzdeni, hogy ne nyomjon agyon, amikor felvételnél rám nehézkedik.
2011-01-20 Séta a ménessel. Édesanyám eljött látogatóba, ennél remekebb alkalmat nem is találhattam volna a lovak megjáratására. Anyára bízta a türelmes öregebb lovat, én pedig Herceggel küzdöttem. Egészen felmentünk a ’fejlövő’ vadász lesig a meredek domboldallal sem volt semmi problémája Döncinek. Gyorsabban elfárad, mint a csikó, de nagyon kezesen jött velünk.
2011-01-27 Herceg elégedett, mint ló. Tisztán látszik, hogy milyen jó hatással van a kis csődörre ez a tapasztalt herélt. Egyre kevesebbet harap, bár ezt a szokását nem fogja már teljesen levetkőzni. Elégedett a világgal, és a legutóbbi megfázás utáni önkéntes fogyókúráját is felfüggesztette, szépen kerekedik. Meg sem említettem, hogy az a kevés hó, amit ez a tél hozott teljesen meggyógyította a nyírjait, remélem lezárhatjuk ezt a beteges szakaszt. Szeméből ez tükröződik: „Alattvalóim köszönöm, hogy hoztátok szolgálatomra ezt a lótársat.” Hát nem imádni való?
2011-01-29 Földrengés. Este 18:40-kor megremegett a föld itt Nyalkán. Nagyon furcsa és egyben félelmetes érzés volt, hirtelen szembesültünk az emberi lét kicsiny mivoltával. 4,8-as erősségű volt a rengés, olyan érzés volt, mintha házastól valaki megringatott volna minket. Párom kiment megnézni az állatokat, de azok nyugodtan pihentek, a kutyust kivéve, aki aggódóan nézett bennünket. Szerencsére semmi baj nem történt az ország egyéb területein sem.
2011-01-30 Jön húgom. Holnap jön Eszti a lószakértő, remélem elégedett lesz a lovakkal. Ma ráültem Döncire, elég jól tűrte. Szegényem annyira türelmes hozzám, nagyon szeretem ezt a lovacskát is. Mentünk két kört karámban párom felvezetésével, majd egyedül is. Izgalmas volt.
2011-02-03 Fél siker. Esztit is vitte a hátán Dönci. Utána én is megpróbálkoztam a lovaglás tudományával, a minimális szintet teljesítettem, a lovon maradtam, és a ló is megmaradt.
2011-02-15 Dönci, Herceg jóvoltából a fogyás útjára lépett, bár inkább izmosodik, mintsem a súlyából veszítene. Étvágy kitűnő, már a maccsal is megbarátkozott, igaz ő kevesebbet kap az alakformálás miatt, répa jöhet dögivel.
2011-02-28 Nyúzópróba. Ma is megjelent a négy kedves kislány a faluból. Szerették volna megnézni az új jövevényt, ami rendben is volt, csak szegény Herceget kellett szobafogságra ítélni a csipkelődések megelőzése okán. Egy kis sértődöttséget láttam buksiján, de kiengesztelése nem maradt el. Döncire kötőféket raktam, és egy kötélen átnyújtottam a leányoknak. Vezetgették, felváltva üldögéltek rajta, és több kevesebb türelemmel tolerálta is nekik. Volt egy pillanat, amikor szakadt a cérna, mert az egyik rajongó vágtába ugratta, miközben kezeivel hadonászott. Tanultam belőle, legközelebb ha jönnek, előtte használati utasítást adok a lóhoz. Például, ha el akarjuk indítani szóljunk neki, mert a ló is ebből ért. Ne ugráljunk mellette, ne nézzünk túl sokáig a szemébe, stb. De a legfontosabb, hogy kobakot hozzanak magukkal, mert a biztonság az első, és a szülői engedély. Herceget kiengedtem mielőtt elmentek, hogy lássák mit össze nem rosszalkodnak együtt. Herceg alaposan megfuttatta társát, aki kiadta magából a fél óra alatt felgyülemlett feszültséget. Ismét egy tanulság, a kislányokat oda kell ragasztani a karám oldalához, mialatt vágtáznak a lovak, mert képesek és el kezdenek lődörögni, miközben csodálják a csodás patásokat.
2011-03-02 Vedlés. Nem említettem, de egy hete már megindult a vedlés, ronda rendezetlen lovaknak tűnnek, pedig szerintük indokolatlanul sokat pucolgatom őket. Majd csak megszabadulnak a téli kabáttól, de azért bízom benne, hogy a fagyokig kitart. Tavaly a hűvösnek ígérkező nyár elején Herceg megfázott, igaz előző gazdája kopaszra nyírta.
2011-03-03 Kopár karám. Az állatorvosnak megint igaza lett, a karámban miután már egy szál fű sincs, lerágták az össze fa és bokor kérgét. Se fa se fű nem található hátul, ez az árnyékba vonulás problémáját is magával volnja. Valamit össze kell tákolni nekik, hogy legyen egy kis beállójuk, bár Herceg imád a napon aludni, de Döncire is gondolnunk kell.
2011-03-04 Lovarda. Ma is eljöttek a kislányok lovagolni, hozták az ígért kobakokat magukkal. Mivel reggel esett egy kis hó, ezért a közeli focipálya mellé kellett elmennünk, hogy sármentes területet találjunk a lovagoltatáshoz. Dönci szegényem eleinte erősen sztrájkolt, mert legelni szeretett volna, de később ismét a hagyd magad előbb szabadulsz taktikát választotta. Herceget kikötöttük, amíg folyt a sétáltatás és az épp várakozó gyerekek addig vele foglalkoztak. Döncit végig vezetni kellett, mert a fű látványa erősen kísértette. Nagyon ügyesek voltak a csajok, most már arra is figyeltek, hogy lábukkal szépen tartsák magukat, így segítve Döncit a cipelésben. Valamit ki kell találni, hogy mit terítsünk a hátára, mert elég erősen összekócolódott a szőre. Biztosan nem kellemes érzés számára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zs.eszti 2011.03.08. 13:34:16
Sz.Viki 2011.03.09. 14:50:21
lótartással kapcsolatos tanácsokat sajnos nem tudok adni , de örömmel olvasom a soraidat és Dóri lányunk bármikor kapható egy pónilovaglásra, ha netán szükség lenne rá :-) . Sőt! Alig várja, hogy mehessen, ha más nem , egy kis simogatásra!Így azt gondolom, hogy lassan lesz annyi "rajongód", hogy tényleg elgondolkozhatsz, hogy oktatást is vállalj!
Nagyon várom a további bejegyzéseket!
lenka 2011.03.13. 05:44:48
De Dönci és herceg jöhet. Lenka