2014-07-20 Herceg lassan, de biztosan gyógyulgat. Egyre többet kap sétálási lehetőséget, a minap egy nyújtott hátsólábas vágtát is megengedett magának. Azért gondolom még feszül a varrat, akkora viháncolást nem enged meg neki. Tegnap a szőlőlugason is átmászott a kordonra fittyet hányva, én pedig aggódva kutattam drót vágta sebek után, szerencsére mindhiába. A tasak is szépen lelappadt, pedig elég ijesztően megduzzadt ott is, a többi oedema is alakulgat. A jártatás jobb hatással van rá, mint az előírt boxnyugalom, ha szépen elsétálgat legelés közben nap végére jelentős javulás látszik. Estére csukom csak vissza az elkülönítőbe, hogy ne tudjon a karámban belefeküdni a porba, de a kis helyen eltöltött éjszaka kicsit mindig visszaveti. Hangulata jónak mondható, bár egyedülléte miatt kezd unatkozni és kötözködni. Még pár napig ki kell bírjuk így, utána mehet Döméhez. A másik félelmem, hogy a kórházból esetlegesen hazahozott valamit, ami még egyenlőre lappang, és nem produkál tünetet. Az egy hónapos karantént viszont nem hiszem, hogy betartjuk. Remélem nem lesz probléma.

Alkony köszöni jól van, bár a vezérkanca kicsit kezelésbe vette, így önbizalma is apadt. Nem hiába, meg kell tanulni a rangsort ha tetszik, ha nem. Hű alattvalója nagyokat horkantgatva legelészik mellette, és igyekszik védőbástyául szolgálni, persze ahogy azt a kehessége engedi.

Sok dolga van egy csikónak, például Csillaggal rivalizálni,

feküdni a fűben,

hemperegni a fűben, stb....

2014-07-15 A lóállomány gyarapodása mellett meg kell említenem az új kovács debütálását is. Alkony megérkezése után vasárnap (első telefonhívásra) eljött hozzánk segítőjével Eck Ernő patkolókovács, aki gyönyörű patákat faragott mind a póniknak, mind a nyers csikónak. Semmi fenyítés, nyugalom és elkészültek a lovak. Herceg ugyan ficánkolt, mert nem szereti a változást, de majd megszokja, remélem mielőbb. Bízunk a hosszútávú kapcsolatban!

Eck Ernőről és munkáiról részletes leírást valamint sok filmet találhatunk honlapján.

2014-07-14 Íme a továbblépés. Egy gyönyörű kisbéri kancával gyarapodott lóállományunk, aki egyenlőre bértartásban tölti boldog napjait Herceg felépüléséig.

2014-07-14 Pénteken elmentünk Hercegért a klinikára. A műtét jól sikerült, fizikailag rendben van a lovacska. Napi 2x10 perc séta és boxnyugalom van előírva, nehogy felszakadjanak a varratok. A kezelőorvos elmondta, hogy ők nem tudták megsétáltatni, mert csak ágaskodott, így inkább nem zaklatták. Kicsit izgulva mentünk a helyére, attól féltem nem fog a futóra felmenni, miután megbokrosodva valahogy kihúzzuk az istállóból. Meglepetésemre nem ez történt. Rácsatoltam a vezető szárat, majd fejét lógatva kisétált nyugodtan az istállóból. Nem számított, hogy másik futót hoztunk szagolgatás nélkül felsétált. Eddig rendben is volt a dolog, de ahogy leszálltam és elindult az autó ismételten felugrott a csőre. Megint tolatásra bírtuk a lovat, és befészkelődtem egy stabil helyre. Persze ebben a futóban nem volt elválasztó, így a kanyarok érdekesen alakultak. Hol Herceget támasztottam, hol ő engem. Szerencsésen megérkeztünk, kutyáink hangosan köszöntöttek minket, Herceg egyből megismerte régi otthonát, alig bírta ki, hogy lenyissuk a rámpát. Szépen bejött az elkülönített kis karámjába, egyenlőre nem engedem össze Dömével, mert ahogy meglátták egymást nagy ágaskodásba kezdtek, szerencsére a villanypásztor kitartott a torzsalkodás idejére. Napközben párszor kiengedem legelni az elkülönítőbe, így lassan mozgolódhat is magában. Napról napra szebbek a sebei, a duzzanat is lappad, csak unatkozik és megint csipked. Remélem sikerül leszoktatni ismét erről.

A Doktornő eljött megnézni, tapasztalatai alapján kb. két hét múlva már a hormonok kimennek a szervezetéből és nem lesz annyira csődörös Herceg. Most kicsit kókadtabb, étvágya sem az igazi, de már trágyázik, iszik és eszeget, majd felszedi magát megint. Ha már itt volt az állatorvos, elvégezte a három évenkénti vérvételeket, és kötelező oltást Döménél. Herceget kicsit később terheljük az oltással, most nem hiányzik egy láz. Kaptunk féreg hajtót, így ez is rendben lesz.

A kutyusok is megkapták a kötelező oltásokat és tablettáikat. Miskáról is régen írtam, szegényem egyre öregebb, és a lábai egyre rosszabbak. Emiatt kapott már oltásokat, és most kapott egy állandó gyógyszert, ami sokat segített fájdalmain, még az étvágya is visszajött. Remélem még sokáig fenntartható ez az állapot.

Remélem túl vagyunk a nehezén, sok izgulás van a hátunk mögött. A következő bejegyzésben végre leírhatom Herceg herélésének valódi okát.

2014-07-07 Eljött a pillanat, amikor meg kellett hozzam azt a fájdalmas döntést, hogy Herceget ki fogom heréltetni. Miután elmúlt öt esztendős, tökéletesen csődörösen viselkedik (de azért még kezelhető), szép agyarakat növesztett, és elérte végső magasságát már semmi nem indokolta a további halogatást. A fő okról majd később írok, egyenlőre ezzel birkózom. Hétfőre megszerveztük az utazást, az üllői lókórház fogadni tud minket, találtunk szabad lószállítót, és párom is kicsit korábban haza tudott jönni, hogy zárás előtt odaérjünk. Meglepetésünkre a futóra második nekirugaszkodásra szépen felsétált az uraság, gyorsan kikötöttük, és nagy gázzal elindultunk nehogy Döme hívó hangja felizgassa. De felizgatta. Az előttünk lévő kereszteződést félig elfoglalva lefékezett párom, mivel a ló a tartó rúdon próbálta magát átbillenteni, úgy gondolván, ha nekünk sikerült az első kisajtón kimenni, neki sem okozhat különösebb problémát. Nagy nehezen sikerült a bepánikolt lovat hátra menetbe kapcsolni, és gyorsan újra elindultunk. Egy faluval arrébb megálltunk ellenőrzést tartani, hát nem örültünk a látványnak. A tartó és elválasztó elemeket ménünk összeborogatta, olyan ügyességgel szedte ripityára a futó belsejét, mint kisfiam az apukája által gondosan összerakott lego autót. Nagy nehezen újjá építettük a berendezést, majd úgy döntöttem, hogy társulok lovam mellé beszélgető partnernek. (Köszönet az összes rendőrnek, aki nem állított meg minket!) Valamelyest sikerült megnyugtatni, Pesttől negyven kilométerre, már a kapálást is abbahagyta. Az állatkórházasok azt mondták, hogy a gps tudja hol van a telepük, persze nem tudta, így sikerült másfél órával tovább zötyögni, de végül meg lett. A futóról sikerült egészen kulturáltan levezetni Herceget, és az istállóban számára kijelölt boxot is gyorsan belakta. Az itatót ugyan csak ágaskodva érte volna el, de megnyugtattak, hogy vödörből megitatják majd. A műanyag vályú nem hiszem, hogy a falon maradt az első este után. Könnyes búcsút vettünk lovacskánktól, majd elindultunk haza. A család megengedte az erős lóparfüm ellenére, hogy velük utazzak, így egy kicsit kifújhattam magam. Gondolataim azonban erősen nyomták a vállamat, nagyon aggódtam az én drága kis pónimért.

Szerdán került sor a műtétre, a mai telefonos érdeklődés során megerősítették, hogy a sebei szépek, péntek délután hazahozhatjuk Herceget. Remélem sikerül majd megnyugtatni, és visszanyerni bizalmát.

2014-03-14 Míg én az iskolapadot koptattam, párom lencsevégre kapott egy lusta, elégedett pillanatot. Nehéz a lóélet, csak enni és feküdni, ejjjj.

2014-02-12 Karácsonyra a pónik egy gyönyörű pajtát kaptak, amiben ropogós szénát tarthatunk, akár három évre valót. Természetesen villanypásztor óvja a az épületet a kíváncsiskodó, pajtát megrágni egyáltalán nem akaró patásoktól. Szigorú tekintetem pedig a pajtát autó alkatrésszel teli rakó férfi családtagokat tartja távol.

Kovácsunkat várjuk szeretettel, bár ebben a saras időben nem csoda, hogy még nem érkezett meg. A lovakat amúgy sem lehet kivakarni az agyagból, a karám tisztán tartása pedig lehetetlen. A tengelyig elülő talicskát képtelenség eltolni, miközben a felázott föld lekapkodja a lábamról a gumicsizmát.

Kinéztem egy gyönyörű járató kocsit, már csak egy jó szíjast kell találnom, aki Herceget felvértezné.

2013-06-14 Megnyugtatok mindenkit, élünk és virulunk, csak kicsit sűrűbbek a programok, ezért a blog kissé háttérbe szorult. Legutóbbi írásom óta megtörtént a tavaszi féreghajtás, amit a legelőszezon beindulásával meg kell ismételjünk. Illetve a kovács is járt nálunk, és rendbe tette a télről még kicsit deformálódott patákat. Dönci körme elég ronda volt a mezítlábasság miatt. Döme még küzd a téli szőr levedlésével, viszont Herceg szép nyárifekete zakót visel. Hamarosan itt a negyedik születésnap, öregszünk nem hiába.

A ménesgazda iskola kapcsán komolyabban el kellett kezdenem lovagolni, ezért lovardát váltottam, ahol nagyon komolyan veszik a minőséget. Remélem lesz elég időm edzeni, és akkor meglátszik majd a várva várt fejlődés.

Hercegre visszatérve. Pár napja kitörte az ajtaját, ezért esténként nem csukom be a ménest, az ajtó restaurálásáig...

2013-03-20 Március 15-én zord tél köszöntött be országszerte. Vízszintesen esett a hó, majd ami leesett, azt vitte a szél tovább. A karámot járhatatlanná tették a néhol 140-150 centis hótorlaszok. Szegény lovak kényszerűségből szobafogságon voltak. Herceg viselte rosszabbul a huzatot, neki csini kabátot varázsoltunk egy barna pokrócból. Remegett, izgatott volt reggel, amikor kimentem hozzájuk. Nem tudtam eldönteni, hogy megfázás, vagy kólika lesz belőle, folyton kijárkáltam az istállóhoz. Zabot és lucernát kaptak energiapótlás gyanánt, és hogy be ne duguljanak főtt a macs is. 16-án délután  kiengedtük őket kicsit, mert már nagyon bennük volt a gőz. Természetesen egyből meghemperegtek a hóban, nem értették miért is voltak büntetésben addig. Párom segített szűkíteni a karámot, mert a hóbuckákon könnyűszerrel átléphettek volna a szomszédba az almafák tetejére. Az lett volna csak a lómenyország. Szerencsére azóta folyamatosan olvad a hó, hamarosan kimehetnek egészen a kert végéig, csak az elszakadt villanypásztor szalagokat kell pótolni. A bő csapadéknak köszönhetően a fű igencsak megindult, úgyhogy hamarosan átmehetünk a legelőre, ha minden jól megy és sikeresek lesznek a tárgyalások.

Féreghajtót is sikerült beszerezni, amit a kutyák és macskák már megkaptak. Lovaink egy szerencsétlen bokarándulás miatt megúszták, de nem fog elmaradni, innen közlöm, mielőtt még meghallanák a jó hírt a patások. A Noromectin kiszerelése változott, mert állítólag a német lovak nagyobb termetűek. Így a 600kg helyett 700kg-ra elegendő paszta van a fecsiben.

Kicsit esik, kicsit fúj.

Miska a havon 2013. No comment...

2013-03-04 Szombaton megint itt járt a kovács hosszú idő után, és megszépítette a patákat. Megígérte, hogy nem lesz már hó, ezért Döme megkapta a tavalyi patkókat, kicsit furcsán járt első nap, de megszokta gyorsan. Szegényemnek eléggé nagy volt már a körme, sajnos ennek köszönhetően le is csorbult a pártaszél jobb lábán. Remélem a patkó megóvja a további sérülésektől. Megindult a vedlés is, szerencsére a zab sokat segít a szőrváltásban, meg persze a sárban való hempergés, amiről Hercegék nap mint nap gondoskodnak.

Közeleg a tavaszi féreghajtások ideje is, lehet a héten felkeresem a doktornőt pasztabeszerzés okán. Szegényem biztosan retteg a hívásaim miatt, hátha megint összeszedek valamilyen menteni való jószágot.

Kutyafülű brigádunk jól van, az összeszoktatás reménytelen, hamar nézeteltérésük támad, így csak dróthálón keresztül oldhatják meg a vitákat.

A cicák befogadtak egy öreg, cirmos kandúrt, aki nagyon udvariasan megvárja, amíg a hölgyek esznek, majd nekilát a maradéknak. Egyszer hagyta a simogatást, ezért oltalmat kap a továbbiakban is.

2013-01-22 Megkezdtük az utolsó nagybála szénát, ami kétségekkel töltött el, de vannak még csodák és jószágszerető emberek szerencsére. A falu tehenes bácsija, akiről már többször említést tettem, megszánt, de főleg a pónikat és ad el nekünk szénát. Ősszel még nem állt kötélnek, mert ugye hosszú a hideg időszak, nem lehet tudni mennyi takarmány fogy, nem lehet könnyelműsködni, egy ilyen száraz nyár után. Azonban a hó olvadásával ő is megenyhült, hozott egy bála szép szénát, és biztosított minket, hogy ha elfogy mindig pótolja a készletet, így nekünk is jobb, mert szín alatt vár minket a száraz takarmány.

Apropó tehenek. Három tehén, egy bika és egy október végi borjú alkotja az ő gazdaságát. Tulajdonképpen egyedüli élőlények, amiket magához közel enged. Nem rossz ember, csak meg vannak a maga furcsaságai, amit a környezete nem tud hová tenni, ezért kicsit perifériára került. Szívesen mesél a teheneiről, látogatásunkkor megmutatta a borjút, Pipacsot, aki nagyon kedves kis állat. Nagyokat ugrálva, bokkolva karistolja az udvart, amikor végre szabadlábra kerül. Kísér és nyalogat mindenkit, minden neszre figyel, a ház kedves kamija. Bár a gazda elmondása szerint nem lesz ez így sokáig, mert hamarosan megköti a jászolhoz, mint a nagyokat. Persze ezt már hat hetes korában kiérdemli egy átlagos borjú, de Pipacs nem átlagos, ezért hagyva van neki, hogy élvezze a felhőtlen bociéletet.

2013-01-12 Mozgalmasan kezdődött ez az év, reméljük végig gazdag lesz élményekben és kalandokban. Kezdjük egyből Döncikével, aki január hetedikén volt nálunk már két éve. Ezúton is szeretném megköszönni áldozatos munkáját a csikónevelés terén, Herceggel egyedül nem bírtam volna, a mai hierarchia nagyrészt neki köszönhető. Valamint heréltünk elvileg TÍZ éves, boldog szülinapot öreg!!!!!

Herceg idén nagyon szép vastag nagykabátot növesztett, igazi ménhez illőt, sörénye egyre csinosabb, popsija már majdnem akkora, mit lakótársáé. Egyéb okokból most nincs annyi időm rájuk, de ez valahol jó is a tavaszi tervek előtt. Herceggel egy kis távolságot tudok tartani, így jobban tiszteletben tartja az utasításokat, könnyebb lesz a tanulás. Persze közben a szívem szakad meg, mert szeretném ugyanúgy kényeztetni, de akkor megint minden a feje tetejére áll, és visszanő a fejemre.

Amint összeállnak az elképzelések, megterveztetjük a szénatárolót, és végre vége szakad a ponyvával való bajlódásnak.

Végül néhány kép az ebekről, akiket néha össze lehet engedni, amikor férjem kinn tevékenykedik az udvaron. Persze ez nem tart hosszú ideig, mert a két kan kutyának hamar összeakad a bajsza. Így marad a kerítésen keresztüli szimatolás, csipkelődés, acsarkodás.Bob a fáradhatatlan, karócipelő, futkározó, szeretetből arcon nyaló.

Egyre öregebb, egyre hurka alakúbb, szerencséjére bájait vastag bunda leplezi.

2012-12-11 Szombaton életem egyik legnagyobb lovasélménye történt meg. Karácsonyi ajándékként férjemtől egy Pataky Kata kurzust kaptam, amire húgom is elkísérhetett. A lovak viselkedéséről, testbeszédéről hallottunk előadást, majd testközelből is kipróbálhattuk az elméletben olyan egyszerűnek és logikusnak tűnő ismereteket. Természetesen nem eszik olyan forrón a kását, ha tudatosan odafigyelünk minden mozdulatunkra, a lóval együtt töltött idő alatt igencsak kimerítő ez a dolog. Persze ha már ösztönösen működik a csatlakozás, az más, de addig is hibát hibára halmozunk minden egyes percben. A ló folyamatosan közöl és kérdez, de mi nem figyelünk oda rá, csak büntetünk, amikor végre észrevesszük a saját hibánkat. Minden lóval foglalkozó embernek itt kellene kezdenie, csak a megfelelő kommunikáció elsajátítása után szabadna belefogni bármibe. A foglalkozás gyakorlati részén idegen lovakat kaptunk, akik mint iskolalovak dolgoznak a helyet biztosító lovardában. Mind felvett valami rossz szokást, de a lényeg az volt, hogy mind ugyanúgy reagált a kért feladatra, és a végén (pár perc alatt) mind odafordult és elfogadta a felkínált lehetőséget, mind megértette mit szeretnénk.

Ha lóországba megyünk tanuljunk meg lóul!

2012-12-11 Vasárnap megtörtént az első nagyobb fagyokat váró féreghajtás. Kistesóm segített ebben a hadműveletben. Herceg a tőle megszokott hisztivel kezdte, majd Dönci jött a maga jólneveltségével. Egy kis nyammogás után lecsúszott a paszta, amit jutalomrépa követett.

Ha már lúd, legyen kövér, a kutyusokat is féreghajtottuk, mert Bobnak ment pár napja a hasa, pedig az étrend nem változott. Meg is szűnt a probléma, remélhetőleg tavaszig nem kell ezzel foglalkoznunk. Bob egyébként x-ik forgókarikáját szakította el, hihetetlen energiájának semmi nem áll ellent. A kerítést is szétszedte Miska felől, ezt férjem igyekezett helyre hozni, és egy újabb fajta karabinert is erősített az éjszakai fogság láncára. Bob megszagolgatta a csatot, és páromnak jelezte, hogy nem lesz gond ez sem. Jelenleg túl vagyunk a második éjszakán, eddig még bírta. A szigorításra azért volt szükség, mert őkelme meglépett és egy egész napig távol volt. Termete és határozottsága miatt nem merem megkockáztatni, hogy szabadon lófráljon az utcákon. Miska, mindenki kedvence, de Bob túlságosan fekete, ezért félnek tőle, és bántják. A válaszreakció nem tudom mi, csak amikor most is előkerült, megint előjöttek a kettős érzelmek. A fejével bújt hozzám, de ha marnál lentebb simogattam morgott és borzolta a szőrét. Sok simogatásba és beszélgetésbe került, hogy újra bizalmába fogadjon. Mint említettem húgom itt volt a hétvégén, vele szerencsére egyből jól kijöttek, hozta neki az akáckarót, hogy apportírozzanak, persze az ő szabályai szerint, vagyis eldobhatjuk egyszer, de nem adja vissza, csak kergessük. Bob a lovakkal nem jut dűlőre, szeretné, ha a lovak szót fogadnának neki, de ez nem jön össze. A lovak karámjában beszélgettünk Húgommal és utánunk jött a kutya, persze Herceg egyből felfedezte a szabálytalanságot és megtiporta, jelezvén a birtokviszonyokat. Bob szűkölve menekült ki a villanypásztor alatt, egyet odacsattintva fogával a ménnek.

2012-11-22 Tegnap járt nálunk a kovács és embere, akik gondoskodtak a téli pataformákról. Mivel nincsenek nagy munkának kitéve a lovak, ezért úgy döntöttünk, hogy tavaszig mezítlábas lesz Dönci. Patkói jelenleg az ablakpárkányon várjál leolajozva a tavaszt. Első nap kicsit furcsán lépkedett a herélt, de ahogy a patkót, úgy saját körmeit is megszokja majd.

2012-11-20 Ahogy az tervben volt elvittük a fehér kiskutyát a győri menhelyre, ahol gondos kezek átvették tőlünk. Egy kedves állatorvos átvizsgálta, beszélgettünk egy darabig, majd átvittük az ideiglenes lakosztályába. A telt ház miatt az öltözőben kapott helyet két másik hasonló méretű kutyus mellett. Az egyikük kislány volt, és az öreg kutya nem vén kutya mondás beigazolódott, mert első látásra szerelem bontakozott ki közöttük. A harmadik fél egy kis méregzsák nem tudom micsoda, elkezdett morogni, és területet védeni, de mivel a mi kis büdösünk nem hallotta, ezért a marakodás elmaradt. Én átváltoztam bőgőmasinává, elköszönni sem tudtam, férjemnek mutogattam el, hogy menni szeretnék és köszönjön el helyettem is. Egész este szét voltam esve, annyi mindent kellett volna elmondanom, de nem tudtam. Nem mondtam, hogy fél a sötétben, nem mondtam, hogy szeret ölben autózni, nem mondtam, hogy a májkrémet mindennél jobban szereti, hogy fél a lábaktól, de szereti ha a fülét vakarják és megmasszírozzák fájós csontjait, és már nem kér mást csak egy-két szeretetben eltöltött utolsó évet, lehetőleg nem az út szélére kidobva. Szeret hanyatt feküdni sárga rongyon egy dobozban, nagyokat horkolva virslikoszorúról álmodni.

2012-11-05 Néhány napsütéses szép nap után a felhők ismét pótolják a nyári esőhiányt, ennek köszönhetően minden csupa sár. Lovaink csüdje elmerül a dagonyában, és minden nap meghemperegnek legalább egyszer a trutyiban. De megnyugodhatunk, ha a mondást követjük, amit már annyiszor idéztünk: 'Boldog ló a sáros ló...'. Remélem ez hosszútávon igaz lesz, a drága kis gömbölyű lovacskáknak nem is lehet mást kívánni.

A kis büdös, cuki kutyust holnap viszem az állatorvoshoz, és most már itt lesz az ideje a kombinált oltásnak, úgyhogy lassan beköltöztetjük a menhelyre. Miska hiányolni fogja, az első élőlény, akivel ennyire jól kijött. Még a házát is megosztotta ha kellett, napközben pedig békésen sütkéreztek a napon, mint afféle öregek klubja.

2012-10-29 Kedves olvasó, had vegyem át a blogot egy bejegyzés erejéig. Már úgyis unalmasak a fura kétlábú irományai, meg a patások is mindig ugyanazt csinálják, állnak és esznek, meg csintalankodnak, ahelyett, hogy olyan cukik lennének, mint ÉN. Ilyen voltam hajdanán, a hirdetésben legalábbis ez állt, amikor megvettek a tündérrózsa új gazdik, akiket mai napig emlegetek, meg az a fura kétlábú is, aki mostanában nem hagy nyugodni. 

Most pedig így, hogy miért nem értem...

A fura kétlábú vesztére szembejött velem kocsijukkal az úton tök sötétben, esőben, mentem a fény felé kicsit bódultan, reményt vesztetten. Megállt mellettem, és bár tudta, hogy a párja nagyon mérges lesz ennek ellenére betett a kocsiba, valami sárga rongyból csinált kuckót az ülésre, majd elindultunk. Mindegy volt merre, mert már meleg volt, nyugalom és béke. Útközben felkészített a párjával való találkozásra, mérges lesz, de ettől jó ember, csak azért fog haragudni, mert rajtam nincsenek számítógép alkatrészek, ezért kiesek az érdeklődési köréből. Pedig azt hittem az lesz a baj, hogy öreg vagyok, büdös, koszos és félhalott, így megnyugodtam. Amikor hazaértünk tényleg nem találtak rajtam nyomógombokat, ezért jött a mérges rész. Nagyon aggódtam, ha nem láttam a fura kétlábút, önkéntelenül féltem az újabb egyedülléttől, ezért ugattam amikor kívül esett a látóteremből. Így ment egész este, mígnem kiköltöztek hozzám a konyhába velem aludni, csak akkor tudtam nyugodtan pihenni. Másnap elvitt megtalálóm egy másik fura kétlábúhoz, aki nem túl kedves dolgokat művelt velem. Mindenféléket dugdosott belém, meg szurkált tűkkel, de a legrosszabb az volt, amikor a fejemen lévő duzzanatot felmetszette és kinyomta a felgyülemlett bűzös gennyet, amitől negyven fokos lázam volt. Amikor azt hittem végre megszabadultam, ellátta ideiglenes gondozómat tűkkel, hogy ő is szurkáljon. A második este már nyugodtabban ment, mert egyből velem akartak aludni. Néha jeleztem, hogy szükségleteim kielégítésre várnak, és néha időben ki is engedtek ezeket elintézni. A negyedik nap megint kocsikáztunk, vittük a dobozomat is a jól bevált sárga ronggyal nyugalmam biztosítása végett. Útközben megjegyezéseket tettek szagomat illetően, pedig előtte nap fosztottak meg egy kukás zsáknyi szőrtől. A szurkálós most is kellemetlenkedett, kipucolta a fülemet, mert állítólag süket is vagyok, de lehet csak nem érdekel a világ véleménye. Lázam már nem volt, ennek ellenére megint megbökött két napra elegendő antibiotikummal. Fejemen lévő szépen gyógyuló sebemet pedig csipesszel letépte, és még elővarázsolt belőle egy kis gennyet. Végül kaptam valami cseppeket a hátamra, mert egy bolhát véltek felfedezni a bundámban, akivel már jól összemelegedtünk, mégis vadászatára indultak. A következő kontroll jövő kedden lesz, kíváncsi vagyok minek tesznek ki megint. Azóta előfordul, hogy napközben egyedül vagyok otthon, mert a háziaknak el kell menni dolgozni, akkor mindig nagyon elfáradok az egész napos ugatásban. Sajnos olyankor rendetlen vagyok és többszörös fertőtlenítést eszközölnek megérkezésük után, de ez már rutinosan megy nekik. A szőnyegeket felszedték, pedig több célból is szerettem azokat. Amikor itthon vannak a kétlábúak gyakran kitesznek az udvarra, hogy legyen kutya társaságom is. Miska nagyon kedves és jó meleg a háza, de nem szeret velem együtt benn lenni, mert szerinte is kifogásolható a szagom. Amúgy kísérget szorgalmasan az udvaron, persze Bobbal rendszeresen összekapnak rajtam is, meg ki tudja még miért. A kint léttel nincs bajom, ha nem fúj a szél, csak folyton eltévedek, visszafelé nem sikerül ugyanott betalálnom, olyankor visítok valamelyik kétlábú után. Nagyon öreg vagyok, és fáradt, remélem, ha felépülök a győri menhelyen gyorsan találnak nekem gazdát, néhány szép évem még lehetne egy szerető családban, vagy egy gondos öreg néninél. Megelégszem egy nem túl magas falú papírládával sárga ronggyal kibélelve, amiből nem kell sűrűn kimászom a fájós lábaimmal, és jól esik, ha az arra járók néha megsimogatják szomorú kis fejemet.

Ha most adnának fel hirdetést velem kapcsolatban az így szólna: "Gazdit keresünk egy öreg, kan máltai selyemkutyának. Egyenlőre állapotjavításon esik át, féreghajtás megtörtént, veszettség elleni oltást a közeljövőben fogja megkapni, amint kicsit erőre kap. Más kutyákkal kijön, igazán nem érdeklődik irántuk, a csendes, békés együttélés híve. Gyorsan tanul, ugatni siketsége ellenére szokott, bár nem tudjuk olyankor mit akar. Kézjelekkel kommunikálunk vele, elég jól és gyorsan megjegyzi. Körülbelül annyit eszik, mint egy macska, nem rág szét semmi, egyedül a szobatisztasággal van néha gond. Bár jelzi, de kora miatt nem mindig tudunk kiérni időben, kutyapelenkához szoktattuk ezen probléma miatt. Ideje nagy részét alvással tölti, nyugdíjas otthon kerestetik számára. Az álomgazdi legyen gondoskodó, türelmes, szeretettel teli, és tudja, hogy mikor lesz szükség méltósággal átengedni a szivárványhídon."

2012-10-15 Miska és Bob a hétvégén megkapták bőrük alá a kötelező chipeket. Nagyon jól viselték a bökölődést, semmi panaszuk nem volt. Illetve Bob kicsit neheztelt, mert az orrára lett erősítve egy szájkosár, ami sokkal jobban zavarta, mint maga a beavatkozás. Hivatalosan az én nevemen van, de ha valaki Bob gazdi szeretne lenni, se perc alatt át tudjuk íratni a központi nyilvántartásban. Nagyon megkedveltük ezt a kutyát, párom egy egész napot szentelt arra, hogy egy szigetelt, hatalmas házat előállítson neki. Már félkész állapotban bevackolta magát a kutyus, ezzel kicsit megakasztva az építkezést, de végül elkészült a műremek. Bob egyenlőre rajtunk maradt, mint kabáton a folt, így továbbra is keressük melegszívű, türelmes és gondoskodó gazdáját.

szólj hozzá: TudásPresszó:Dr. Sótonyi Péter

2012-10-10 Döncit mindenki meg akarta ülni, nagy szeretettel fogadták a rövid lábú, kerek lovacskát.

Herceg bizonytalan léptei, amint első lovasát viszi futószáron. Önmagához képest nagyon türelmesen viselkedett, látszik, hogy mennyire koncentrált.

Végül egy mozgóképsor, amikor már egész ügyesen szedegeti lábacskáit, és a nem rá való nyereg kipárnázása után lovasunk is könnyebben fenn maradt. Köszönet az ifjú titánnak, aki hihetetlen ügyességgel és bátorsággal ülte meg a mi rakoncátlan Hercegünket!!!

Nagyon büszke vagyok a lovaimra, hát nem gyönyörűek!? Az anyai szív már csak ilyen...

2012-10-10 Íme néhány kép az iskolából. Ahol értük Döncit, ott szerszámoztuk. Meglepően jól tűrte.

Ennyire jól.

Mindenki őt akarta.

Herceghez azért jobban be kellett öltözni, biztos, ami biztos. Videó hamarosan a rodeóról!

2012-10-02 Vasárnap délután átballagtunk lovainkkal az iskolába. Fellélegeztek a helybéli lovak, hogy nem őket nyúztuk, hanem hoztunk saját kislovakat erre a célra. A gyerekek már a kapuban vártak minket, Dönci egyből szupersztár lett a maga bájával, apró lépteivel, nagy loboncával. Herceg rögtön megtalálta a konkurens tarka pónit, görbített nyakkal próbált volna bejutni a karámba, de ehhez férjem erős termetén kellett volna átjutnia. Kicsit hagytuk legelni lovainkat, hogy a kb. 8,5km-es túrát kipihenjék, és megszokják a többi ló jelenlétét. Herceg nehezen akart megnyugodni, pedig minden kedvességet megkapott a helyiektől (alma, lucerna, simogatás, stb.) Dönci lett a bemelegítő ló, nagyon tetszett mindenkinek a nagy lovaik után élmény volt a poroszkáló csöppség az udvarukban. Döncinek csak egy darabig volt élvezetes a dolog, mert amikor rájött, hogy a kis lovas hozzáértő, aki nem enged meg mindent kicsit el kezdett bokkolni, meg emelgette az elejét is. Majd jött a Döménél mindig beváló hagyd magad előbb szabadulsz viselkedés, ami meg is hozta eredményét. Következett Herceg, aki egyébként mindent bekap és megrág, most a zablát semmi pénzért nem akarta bevenni, inkább verte magát, rángatta a kötelet. Próbálták a nyerget eléggé megszorítani rajta, de a legkisebb heveder is nagy volt neki, ezért egy pokrócot összehajtva is kapott a nyereg alá. Először szegény zsokénk lefordult a nyereggel, de miután 'mischelinbabának' öltöztettük a csikót könnyebb volt fenn maradnia a hátán. Herceg nagyon furcsának találta a dolgot, kereste az egyensúlyát, meg szót is kellett fogadni, ez így egyszerre soknak tűnt számára. Majd aztán összeszedte magát és ment néhány elfogadható kört. Az edző 'bá nagyon rendes volt, mert másik irányba is hajtotta egy kicsit, hogy ne legyen féloldalas, utána pedig nagyon megdicsérte a lovacskát. Egy kis legelés után hazafelé vettük az irányt. Dönci azt mondta, hogy inkább nem megy sehova, ő inkább szobrot játszik az úttest közepén. Nagyon elfáradt, nehezére esett gyalogolni. Cseréltünk párommal, most én vezettem a csikót, és ő húzta a heréltet, másnapra izomláza is lett az egész jobb oldala. Az egyik réten lovasokkal találkoztunk, akik irányba állítottak minket a dűlőutak felé, a rövidítés reményében, majd elköszöntünk. Persze Herceg végig kötözködni akart a nagyobb patásokkal, alig bírtam tartani. Később régi ismerősökkel találkoztunk ők fogatot hajtottak, két kisbéri félvér kancájuk volt befogva, gyönyörűek voltak. A méncsikót átpasszoltam Csabának, mert a csajok látványa egyből megbokrosította, és bemutatózott egy kicsit ágaskodva. Hiszen ő a világ legszebb ménje, ellenállhatatlan és csodálatos. Próbáltunk gyorsan elköszönni mielőtt Herceg rájön, hogy mit is jelent az, hogy ő igazából tényleg mén. Döme jobban tolerálta az idegen lovakat, ő inkább csak beszélgetett az idegenekkel, de nem akart olyan közel menni hozzájuk. Nem hiába, a tapasztalat örök érték. Mire hazaértünk mindenki kellően elfáradt, gyorsan elláttuk őket, majd mi is lepihentünk, ezen az estén senkit nem kellett altatni.

Képek és videók hamarosan!

2012-09-27 Néhány kép a puha szőrtakarót megörökítvén. A vedlés mindig nagy energiavesztéssel jár, ezért megkezdődött a zabolás, minek eredménye egy zabolázatlan csikó. Még jó, hogy mindig van mire fogni...

Kár, hogy az olvasó képeken keresztül nem érezheti a pihe puha lágyságot.