2014-07-07 Eljött a pillanat, amikor meg kellett hozzam azt a fájdalmas döntést, hogy Herceget ki fogom heréltetni. Miután elmúlt öt esztendős, tökéletesen csődörösen viselkedik (de azért még kezelhető), szép agyarakat növesztett, és elérte végső magasságát már semmi nem indokolta a további halogatást. A fő okról majd később írok, egyenlőre ezzel birkózom. Hétfőre megszerveztük az utazást, az üllői lókórház fogadni tud minket, találtunk szabad lószállítót, és párom is kicsit korábban haza tudott jönni, hogy zárás előtt odaérjünk. Meglepetésünkre a futóra második nekirugaszkodásra szépen felsétált az uraság, gyorsan kikötöttük, és nagy gázzal elindultunk nehogy Döme hívó hangja felizgassa. De felizgatta. Az előttünk lévő kereszteződést félig elfoglalva lefékezett párom, mivel a ló a tartó rúdon próbálta magát átbillenteni, úgy gondolván, ha nekünk sikerült az első kisajtón kimenni, neki sem okozhat különösebb problémát. Nagy nehezen sikerült a bepánikolt lovat hátra menetbe kapcsolni, és gyorsan újra elindultunk. Egy faluval arrébb megálltunk ellenőrzést tartani, hát nem örültünk a látványnak. A tartó és elválasztó elemeket ménünk összeborogatta, olyan ügyességgel szedte ripityára a futó belsejét, mint kisfiam az apukája által gondosan összerakott lego autót. Nagy nehezen újjá építettük a berendezést, majd úgy döntöttem, hogy társulok lovam mellé beszélgető partnernek. (Köszönet az összes rendőrnek, aki nem állított meg minket!) Valamelyest sikerült megnyugtatni, Pesttől negyven kilométerre, már a kapálást is abbahagyta. Az állatkórházasok azt mondták, hogy a gps tudja hol van a telepük, persze nem tudta, így sikerült másfél órával tovább zötyögni, de végül meg lett. A futóról sikerült egészen kulturáltan levezetni Herceget, és az istállóban számára kijelölt boxot is gyorsan belakta. Az itatót ugyan csak ágaskodva érte volna el, de megnyugtattak, hogy vödörből megitatják majd. A műanyag vályú nem hiszem, hogy a falon maradt az első este után. Könnyes búcsút vettünk lovacskánktól, majd elindultunk haza. A család megengedte az erős lóparfüm ellenére, hogy velük utazzak, így egy kicsit kifújhattam magam. Gondolataim azonban erősen nyomták a vállamat, nagyon aggódtam az én drága kis pónimért.

Szerdán került sor a műtétre, a mai telefonos érdeklődés során megerősítették, hogy a sebei szépek, péntek délután hazahozhatjuk Herceget. Remélem sikerül majd megnyugtatni, és visszanyerni bizalmát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.