2013-01-22 Megkezdtük az utolsó nagybála szénát, ami kétségekkel töltött el, de vannak még csodák és jószágszerető emberek szerencsére. A falu tehenes bácsija, akiről már többször említést tettem, megszánt, de főleg a pónikat és ad el nekünk szénát. Ősszel még nem állt kötélnek, mert ugye hosszú a hideg időszak, nem lehet tudni mennyi takarmány fogy, nem lehet könnyelműsködni, egy ilyen száraz nyár után. Azonban a hó olvadásával ő is megenyhült, hozott egy bála szép szénát, és biztosított minket, hogy ha elfogy mindig pótolja a készletet, így nekünk is jobb, mert szín alatt vár minket a száraz takarmány.

Apropó tehenek. Három tehén, egy bika és egy október végi borjú alkotja az ő gazdaságát. Tulajdonképpen egyedüli élőlények, amiket magához közel enged. Nem rossz ember, csak meg vannak a maga furcsaságai, amit a környezete nem tud hová tenni, ezért kicsit perifériára került. Szívesen mesél a teheneiről, látogatásunkkor megmutatta a borjút, Pipacsot, aki nagyon kedves kis állat. Nagyokat ugrálva, bokkolva karistolja az udvart, amikor végre szabadlábra kerül. Kísér és nyalogat mindenkit, minden neszre figyel, a ház kedves kamija. Bár a gazda elmondása szerint nem lesz ez így sokáig, mert hamarosan megköti a jászolhoz, mint a nagyokat. Persze ezt már hat hetes korában kiérdemli egy átlagos borjú, de Pipacs nem átlagos, ezért hagyva van neki, hogy élvezze a felhőtlen bociéletet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.