2015-03-21 Eck Ernő és kedves segédje szerdán nálunk jártak, és kézbe vették a paták sorsát. Most egész rendes volt a csapat, így gyorsan haladt a körmölés. Alkony egyenlőre megúszta a patkót, a talaj minőségétől függ, hogy hat hét múlva mi lesz vele. Terült a bal első láb, de szerencsére még nem tér el a két első pata szöge, ezt azonban folyamatosan figyelni kell.

Alkonnyal elkezdtük a futószáras munkát, eleinte kicsit bizonytalan volt, de gyorsan rájött mi a feladat. Hát igen, a feladat, az munka, és azt senki nem szereti, még a minta ló sem. Alkony így látja a dolgokat: "Mi az, hogy csinálni is kell valamit, mikor lehetne inkább szénázgatni, vagy pónit kergetni. Ezért aztán, amikor a futószár másik végén lévő kétlábú már azt hiszi jól dolgozunk, hirtelen rántsunk rajta egy nagyot. Ha nem tetszik neki és ezt ki is fejezi, akkor pedig nem felejtsünk el ágaskodni egy kicsit. Ez egyrészt félelmetes a kívülállóknak, másrészt jól néz ki." Ezért aztán le kellett szűkítenem mozgásterét a futószárazás idejére, egy rögtönzött kiskarámmal. Persze ebből is adódott nézeteltérés, de így már nem szaporodnak a futószár okozta égésnyomok a tenyeremen. A futószárazó hevedert is jól tűri, érdekes módon az első levételkor riadt csak meg a csatok csilingelése miatt. Az ínvédővel még barátkoznunk kell, eddig egyszer adtam rá, akkor gyökeret eresztett, és nem mert mozdulni annyira meglepődött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.