2015-02-01 Fel sem ocsúdtunk, és már itt az év második hava. És a hava is mert tényleg rengeteg csapadékkal boldogít minket az időjárás. Hol havazik, hol esik, az árokban hömpölyög a víz, a lovak patája sárban tocsog. Érdemben dolgozni nem lehet, pedig Alkony már megtette az első köröket futószáron, amit jó lenne folytatni, hogy hihetetlen magasságához hozzá izmosodjon. Az állatorvos három évesnek becsülte, pedig áprilisban leszünk kettő. Ugyan Herceggel rendszeresen edzenek a karámban, döntögetik ki legyen a vezér, de azt hiszem erre nem kapunk a továbbiakban sem válasz. Ha az evésről van szó, akkor Alkony a domináns, viszont ha menni kell valahova, azt Herceg mondja meg mikor és hová. Döme meg csak bölcs pislogásokkal nyugtázza, hogy milyen jó is nyugodtan külön ezektől a suhancoktól. Épp elég baja van a két öreg kutyával, akik versenyezve lopkodják tőle a citromot, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag.

Bob megtanulta a rádiós nyakörve határait, csak néha úgy gondolja a földben lakozik a gonosz és árnyékharcol az antennazsinór nyomvonalán. Miska persze kihasználja saját szabadságát és lefekszik egy centire a határtól. Nem régen írattam neki fájdalomcsillapítót, mert újra alig bírt vánszorogni. Szerencsére ez a gyógyszer másnapra csodát művel, mindenkinek ajánlani tudom, aki öreg, reumás kutyát tart.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.