2011.04.13. 22:21
Egyszerre kettő
2011-04-13 Ma annyira fújt a szél, hogy a hazahozatalkor két külön kötélen ugyan, de egyszerre vezettem haza a ménest, mert nagyon fáztam és gondoltam időt spórolok vele. Hmmm... A lustaság fél egészség, a tisztaság meg a másik, úgyhogy ma nagyon jól vagyok köszönöm szépen. Hazáig libasorban mentünk, mert Herceg húzott engem, én meg Döncit. Furcsa láncot alkothattunk, de szerintem az arra lakóknak ez már fel sem tűnt. A kapunkhoz érve Miska besegített hangos, lóterelő ugatásával, ami mellesleg fülsüketítő is szokott lenni. Így koránt sem egyszerű beterelni két épp összeakaszkodó lovat, amiket egy féltékeny kutyus próbál elijeszteni, hátha újra ő lesz a ház első számú kedvence. Herceget sikerült elsőnek betolnom a most igencsak szűknek tűnő kiskapun, majd hangos "szép" szavak kíséretében megpróbáltam Miskát rávenni, hogy maradjon benn, majd ezek után Döncit bevontattam a fennmaradó résen. Ezt követte a kapu kulcsra zárása, amíg a két ló kezdte csipkedni egymást, engem és a kutyát. Így az lett a megoldás, hogy Döncit elengedtem kötelestől, ezzel Miska is távozott, mert az még sincs rendjén, hogy egy ló az ő területén lődörög, ezt mindenképp figyelemmel kell kísérni. Herceget hátravittem, megszabadítottam a kötőfékétől, majd Döncit ismét elkaptam és róla is levettem a fejzőt. Ha már úgy is ilyen nagy fába vágtam a fejszémet, a féreghajtáson is túlestünk, amit kicsit késve intéztem, pár hetet csúszott a dolog sajnos. Jó tanács, ne próbáljunk macsgombócba féreghajtót csempészni, mert a ló úgyis kiszagolja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
