2011-09-25 Döncivel való próbálkozásainknak nincs vége, csak nincs minden lejegyezve. A napokban is befogtuk, és gyönyörűen rótta a köröket a karámban. Csabát el akartam vinni egy körre, fel is ült a bakra nagyon örültem hajlandóságának, mert csak csendes szemlélő és bátor segítő szokott lenni, a sikert meg én kasszírozom be a hajtással. Dönci viszont úgy gondolta, hogy ami sok az sok, az előbb ment szépen, mi meg letépjük az egész lábát, pedig ő csak a patáját nyújtotta. Azért mentünk néhány hisztis kört, nehogy megerősítsük benne a hiszti erejét. Az is igaz, hogy amikor párom felpattant a gyeplőt máshogy tartottam, mert a pónikocsi bakján nincs olyan túl nagy hely két felnőttnek, ezért húzódhatott a kis szája. Amikor utasunkat hátratessékeltem, megint elindult a fogat, csak a méreg megmaradt a húzóban. Apró dolgok ezek egy kezdő lovász életében, viszont a lónak nem olyan kellemes egy egy ilyen hiba. Mindig én tanulok tőle, nem pedig én tanítom, ő tudja mit kell csinálnia, nekem csak érthetően kellene kifejeznem magam.

Pár napja nincsenek jóban a lovak, nem tudom mi a feszült hangulat oka, de ahol Herceg ténykedik, az soha nem jó, Döme mindenhonnan elzavarja, elég agresszíven viselkedik vele. Hercegen sem azt látom, hogy olyan vidáman szemtelenkedik, mint eddig, komoly harc folyik a szénáért, pedig kapnak bőségesen. A negyedik körbálánál tartunk a beszerzés óta, és a napi zabadagot is megkapják, a téli szőrnövesztést szponzorálva. A télre plusz kilókkal is fel vagyunk készülve, így végképp nem értem a dolgot. Dönci morgolódós öreg úr képét mutatja, pedig a hűvösebb idő máskor játékosságot hozott az életükbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.